Trapplog#1 - 202503

Kampányszöveg

Egy másik meglehetősen kedves offline terület a számomra a futás. A nyilvánvaló fiziológiai jótékony hatása mellett (mozogni jó, értem?) tökéletes eszköz letakarítani a merevlemezt, nem beszélve arról, hogyha nem körbe-körbe csináljuk egy pályán (én sajnos mostanában mégis ebben leltem meg az örömöm), akkor elég sokat láthatunk a városból, amiben élünk.

Jelenleg én a Puskás körül találtam egy ideális kört, ami 2km rámpával, térkővel, itt-ott eldugott plusz emelkedőkkel (szerintem ezek nem igazán voltak szándékoltak az építés során), satöbbisatöbbi… A naplementék is kellőképp szépek, vizuális dokumentáció hiányában kénytelen vagytok szimplán csak elhinni, amit olvastok.

Alább látjátok a márciusi futásokat, akik néha rátévednek egy-egy Insta sztorimra, azoknak már ismerős is lehet valamelyik (ott írok még a képre általában egy-egy sorokat). Azért érdekes ez, mert ismét kimaradt 2-3 év - sajnos “pályafutásom” során voltak kisebb nagyobb kihagyások, nem beszélve az elmúlt évekről -, úgyhogy ez a log kvázi egy visszatérés szellemképes feljegyzései (február második felében is voltam vagy 2 alkalommal, de ezek mellékesek). Addicionális infó, hogy februárban mértem 81kg-os súlyt is magamon, ennek a márciusnak a végén pedig 78-at.

belekezdenél?

Ha épp úgy kaptalak el, hogy ide-oda billegsz, hogy el kellene-e kezdeni vagy sem, akkor azt javaslom, csak lépj ki az ajtón. Ha az a fajta vagy, akinek előbb kell az összes létező kütyü, kiegészítő, legfullosabb szett meg Jarvis vezérelt óra, akkor el se kezdd. Nagy eséllyel elköltöd egy batmobil árát, aztán 1 hét múlva megy minden a levesbe.

A futáshoz nem kell alapjában véve csak egy cipő, talán még egy gatya - opcionális persze egyéni preferencia alapján - meg valami, ami eltakarja a vélt vagy valós szerelempázsitot - szintén opcionális, lásd előbb.

Komolyabbra fordítva a szót, persze, tök király egy óra, meg a legújabb cipő, ami többet nyom dollárból, mint egy havi kajapénz, de teljesen szükségtelen, ha még ott tartasz, hogy egyáltalán megtaláld a mentális happy place-ed, hogy képes legyél megfogni a kilincset.

Inkább jöjjön néhány hasznosabb tipp a kezdéshez:

• Ha nem igazán volt eddig kenyered a mozgás, akkor nagyon kicsiben kezdj, talán 1-2km gyorsgyaloglással. A leggyakoribb hiba, amibe bele lehet fejelni a legelején, ha hirtelen nagy lelkesedéssel kihajtod magad 10 perc alatt, aztán csalódottan el is dobod az egészet azzal a megállapítással, hogy szar az egész, és különben is hülye, aki úgy futkorászik, hogy nem is kergeti senki.

• Ahhoz, hogy egyáltalán belekezdj, ugyanannyit fog hozzátenni az élményhez egy megfizethetőbb árkategóriájú Decás cipő is, mint egy 50-60-70 rugós úristennekemegyilyenkellmertláttamajózsitajutubon.

• Talán nem is nagyon van ember, aki nem így tesz, de azért leírom: hallgass zenét, lehetőleg olyat, ami felpörget. Nyilvánvalóan, ha valakinek a Moby Dick hangoskönyv verziója adja meg a tuti élményt, az sem tilos.

• Tervezz: Ha egy noteszben vagy a telefonodban előre megjelölgeted a napokat, amikor futni akarsz, nagyobb eséllyel fogod rávenni magad.

• Kaja és víz! Nem, én nem fogok valami hiperszuper, erről még senki sem hallott diétát rádverni, hogy csak azzal lehet, és máshogy képtelenség. Ami fontos, hogy a futással tervezett napokon mindenképp figyelj előzetesen a megfelelő hidratáltságra is, továbbá a megfelelő evésre. Ebben nem fog kihúzni a szarból egy-két kávé. FONTOS! Legalább 3 órával a futás előtt egyél utoljára, ezen az időn belül semmiképp sem ajánlott, hidd el, nem lesz jó!

Az első néhány alkalom - főleg, ha egyáltalán nem vagy mozgáshoz szokva - kegyetlen szar lesz. Ha megtalálod a mentális erőd és leküzdöd ezt - és főleg nem állítasz rögtön a legelején túl nagy elvárásokat magaddal szemben - akkor meglepődsz majd, minden kapukat vagy képes kinyitni és milyen élményekkel ismerkedsz meg.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, ebből a márciusi összesítésből nyilván az látszik, hogy szűk 10-est futok átlagosan egy alkalommal, de nem volt ez mindig így.

Egy nagy töréspont

A futásra pontosan nem emlékszem, mikor érkezett az életembe, de tisztán emlékszem, hogy volt egy térdműtétem, aminél azt mondtam, hogy olyan nincs, hogy én ne fussak többet, és ez nagyjából 2017-re tehető. Innen nem nagyon vannak jelenleg archív futási riportjaim, de ekkoriban is ezekhez hasonló 10-eseket futottam a műtét előtt és a “rehabilitációt” követően is.

Ez tartott nagyjából 2018 nyaráig, egész pontosan a szülinapomon megszületett diagnózisig - meg az azt megelőző keserves hónapokig: megérkezett azóta is kedvenc lakótársam, a Crohn-betegség.

Itt most nem részletezem, akinek nem ismeretes, rengeteget találtok róla a neten, hogy mit tud csinálni egy gyanútlan állampolgár testével.

A diagnózist megelőző 2-3 hónap lefolyása alatt nagyjából 14 kilót fogytam bárminemű mozgás nélkül - hiszen eljutottam arra a pontra, hogy semmit sem bírtam már szinte megenni sem. Teljesen legyengült a testem, köszönhetően a felszívódási zavarok mellett egyébként is kevés bevitt tápanyagnak.

Amikor megkaptam a megváltó koktélt meg az azóta is meglévő állandó gyógyszerem - amik visszaráztak a működésképes állapotba - ismét el kellett kezdeni mozogni, tehát futni.

Tisztán emlékszem, hogy a környező utcákban nagyjából 1,5-2km volt bennem az első alkalommal - és annyira gatyán voltam tőle, hogy nem is voltam bennem biztos, hogy egyáltalán haza tudok legalább sétálni. A következő alkalom sem volt sokkal jobb, de azért már megfigyelhető volt pár száz méter javulás. Nem kell feladni, muszáj menni tovább. Jónéhány alkalommal és keserves szitkozódással később már becsúszkáltak 5-ösök, egy-egy 6-os, majd néhány hónappal később azon kaptam magam, hogy a nyári kánikula kellős közepén, délben 1 órán belül futom a 10-est (ehhez 6 perces kilométerenkénti átlag alatt kell lenni).

Gondolhatjátok tehát, hogy jelenleg, a sok-sok év kihagyás és a Crohn ellenére mégiscsak felszedett közel 10 kiló felesleg mellett mi a mostani misszió célja: visszatérni 1 óra alá!

Ha rajtam múlik, valamikor még idén érkezni fog az a bejegyzés is, csak várjátok ki…